2014. július 15., kedd

Felfrissülés

A keddi nap jókora felfrissülést hozott a naplementére. Napközben többször is volt dörgicsélés, csepergés, de semmi sem enyhítette a rekkenő, fülledt meleget. A naplemente órájában a Balatonról egy jókora rendszer indult meg, amely a nap gyengülő fénye és a csökkenő konvektív energia miatt lassan szétesett. Mire hozzánk ért, addigra csak csepergés volt belőle, de ami lényeges, a downburst helyett frissítő hűvös légtömegek érkeztek mérsékelt északi szél formájában.

Ilyenkor kint lenni és látni ezt a színkavalkádot... felbecsülhetetlen élmény.


Napközben volt egy jó habos zivatar tőlem délkeletre. Ezek mindegyike magasba nőtt, majd szétoszlott.

A naplemente viszont nagyon egyedi volt az érkező haldokló zivatarral. Egyik északkeleten, másik keleten vánszorgott. Teljesen egyediek voltak a színek. Nagyon szép látvány volt.
A keleti zivatar haldokló maradványa:
-0-
Dél fele rengeteg castellanus tört az ég felé ahogy megérkezett a szél.
-0-

2014. július 13., vasárnap

Zivatar után vihar előtt

Vasárnap... Egy átlagos nyugodt hétvégi napnak ígérkezett. Számítottunk rá, hogy zivatar lesz, de nemtudtuk, hogy lokálisan hol fognak lecsapni az esőszörnyetegek. Eleinte verőfényes napsütés kezdődött. A hőmérséklet hamar az egekbe szökött. Igazi nyári napnak néztünk elébe nemigaz?

Déltájban egyre több gomoly lett az égen. A koradélután már nagyon fülledt volt. Ekkor készítettem ezt a fotót. Rendesen elleptek minket a gomolyfelhők. Egy-egy ilyen gomoly castellanussá alakult. Hirtelen tört a magasba, szinte robbanásszerűen. Szélnyíráson kívül minden megvolt a levegőben ahhoz, hogy zivatar legyen. Na de hol fog lecsapni a zivatar pontosan? Ezt senki sem tudta.

A vonulási irány észak, északkelet volt. Így dél felé kellett figyelgetni, ha jön valami. Bizony jött. Eleinte csak kis, távoli záporkák voltak, de aztán összeállt az egész. Így nézett ki a déli fergeteg. Szép volt.
Ekkor érdemesnek találtam a helyzetet. Ki is mentem a mezőre, hogy teljes panorámám legyen. Mire kiértem szép látvány fogadott. Be is dörrent a zápor, így már zivatar tartott felém. Jól látszottak a csapadéksávok, valamint a radar is kezdett kézzelfogható jelet mutatni.
Az áramlás miatt a legnagyobb csapadéksáv jött felém. Telitalálat. :) Nagyon szép látvány volt a lezúduló záporsáv. Egy kis idő múlva meghallottam a susogást, ami nem más mint a nagyméretű esőcseppek hangos dobolása a leveleken. Sokan összetévesztik a széllel, de aki ismeri ezeket a vehemens záporokat, feltűnik neki a hang mása.
Radaron eléggé kicsik voltak ezek a záporcellák, de ebből egy is elég volt, hogy 6mm-t hozzon. Két kicsinyke pamacs Kaposváron. Így délután 2 és 3 között ez egész jól jött, de gondolkodni kezdtem, hogy mi van akkor ha ezek felhasználták a labilitást?
A késő délután bebizonyosodott, hogy ez nem így volt. Egy hatalmas üllő jelent meg délnyugaton. Dübörgött is egészségesen. Még nem takarta el a napot, így volt szikrázó látvány. Jól be is csillant az objektív.
10 perc múlva ez a viharcella jobban kifejlődött és az elejénél furcsa .. .tubaszerű képződmények voltak. Noha nem tubák voltak hanem néhány fractus ami szerencsétlenül állt úgy, hogy az ember könnyen összetévesztheti egy tubával. A tuba az felhőtölcsért jelent. Ha leér a földre akkor lesz belőle tornádó, függetlenül attól, hogy cérnaszál vastagságú vagy épp kilométeres átmérőjű.
Kicsit viccesek voltak ezek a ficakok. Az egész zivatart megnézve egész klassz labilitás volt még a légkörben.

Ismét kimentem a mezőre fotózni egy nagyot. Ezúttal a villámkioldót is aktiváltam, hátha elkapok pár kósza villámot. Kiérve ez a látvány fogadott.
Közelebbről ráfotózva teljesen úgytűnt, mintha szupercella lenne. Pedig nem az. Valamiféle hibrid lehetett... még az sem. Nemvolt szélnyírás. Sprinter kollégával beszéltem egy kicsit telefonon. Valószínűleg a vihar magától bepörgött kicsit. Aztán annyi. Életem első villámkioldós villámját itt sikerült lefotózni... a fák mögött. Höhö!
Végül ez a vihar odébbállt, elment északnyugatnak. Megszűnt a látvány, de rögtön be is dörrent délnyugat felől. Sőt! Kis peremfelhő is kezdett kialakulni. Érdekes volt, hogy csak egy congestus volt, mikor elkezdtem a mezőre menni... majd gyakorlatilag egy jókora zivatarrá fejlődött ki.
 El is kezdett rögtön üllősödni, majd egyre nagyobb és félelmetesebb lett. Először azthittem, hogy a kép jobboldalán lévő rész fog betalálni, de nem. Ismét célkeresztben voltam. Ezúttal nagyon jött a vihar. Hamar kialakult a peremfelhő.
Majd egyre közelebb jött. Ennél a képnél már felvette az íves alakját. Közben fantasztikus felhőalakzatok voltak mindenütt és már érződött a dübörgés, ahogy jön a vihar.
 A vihar elkezdett lecsapó villámokat szórni. Íme az egyik első igazán szép virgács egy szép struktúrájú viharcellától, szép környezetben. A villmától jobbra, picivel feljebb egy forgást is sikerült észrevenni. Nagyon próbálkozott a felhőtölcsérrel, de nemjött össze.
Egyre mérgesebb lett a cella, végül a peremfelhő már tőlem keletre járt, míga nagyja délen dörgicsélt. A felém tartó csapadéksáv egyre masszívabb lett ( kép jobboldalán a szürkeség).
A villámkioldó ismét aktiválódott, de nemlátta a dupla lecsapót. Először egy jókora CG- csapott ki, majd egy masszív pozitív villám ... egyetlenegy villanással, hatalmas robajjal talált be tőlem távol, szép fordított karácsonyfa alakkal.
A képek világosnak tűnnek, pedig valójában igen sötét volt a vihar érkeztekor. A dörgéseket hatalmas csapadékfal tompította. Megjött a jellegzetes susogás is. Ekkor kereket akartam oldani, de úgygondoltam inkább megvárom a nagy halat. Egy jókora lecsapót a vihar előterében.
Nos ez a pillanat még nemjött el. De a futás igen. A csapadéksáv nagyon közel járt. A felhőalap szinte a talajt karcolta. Így képen magasnak tűnik igaz? Pedig nem az. A templom felett járt mikor ezt a képet készítettem. Ezt onnét tudom, hogy a másik utca már eltűnt a csapadékfalban. Így könnyen lehetett viszonyítani a távolságot és a magasságot.
Hazafele futás közben sikeresen elkapott a vihar. Jól egy tető alatt ragadtam ahová a kifutószél egyszerűen behordta az esőt. Nagyon szűrűn esett... pillanatok alatt csuromvíz lett minden és tócsák alakultak ki. Nem bírta elszívni a talaj ezt a kiadós csapadékmennyiséget. Itt egy kép erről a különös világról. Teljes erővel ömlött a csapadék. Észak felé még ki lehetett látni egy kicsit, majd száz méterre csökkent a látótávolság.
A radaron a második felvonás így festett. A fekete karikával jelzett viharokat sikerült megfigyelni. Én a jobboldali 55DBZ-s viharcella előtt álltam. Azt csodálom, hogy jég nem volt.
Ezek a zivatarok igen sok esővel jöttek, minimális jégkárral. Nemvoltak szupercellák, inkább masszív viharok, gyenge kifutószéllel, kiadós csapadékkal. 25mm esett ebből a jókora zivatarból. Ami érdekes volt még, az a távozás megfigyelése. Egy hatalmas villanás kísérte. Óriásit villámlott, szinte elvakított. Ismét nem láttam hogy mi villan és hova. Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy jön a csatt egyből. De nem... Majd 10 másodpercig számoltam mikor mély dübbenő hangok sorozata jött. Valószínűleg egy távoli potizív lecsapó talált be valahova. Vasárnapi elfoglaltságnak ez a sültgalambos viharvadászat 4/5-nek viszonyult a skálán. Még jó, hogy délelőtt lefestettem. :)




2014. július 9., szerda

Rámfordult egy szupercella

Egy zivatartalan időszak után újra meglátogatott egy vihar. Kedden a kialakuló MKR az ország közepén gyakorlatilag nullává degradálta a konvekciót délnyugaton, de ma szerdán... felrobbant a puskaporos hordó. A térségbe labilitás és nedvesség érkezett, ahogy északnyugatról a front lassan benyomult. Egyre több kis flekó jelent meg a radaron és, bár irodában ültem, szerencsére nemvotam szüneten, így gyorsan szereztem egy háromperces kimenőt fél 12 tájban.

Bizony megérte. Délnyugaton már ottvolt a böszmeteg vihar ami nem nézett ki túl vérmesnek, de amilyen vehemenciával kavargott... Gyenge szélnyírás volt, illetve a hidegcsepp maradványa jól kirajzolta a nedves felhőalapot.

A kép túlexponált, mivel a mobiltelefonban panorámamódnál nincs expó korrekció állítási lehetőség... De csak ez volt nálam, utólag meg nem szerkesztem meg az amúgyis rossz minőségű felvételekt mert csak rontanék a helyzeten. Valójában az egész sötét volt, félelmetes robajokkal.

A panorámaképen egy szép görgőfelhő is látszik ami a vihar előtt alakult ki. A látószög délkelettől délnyugatig terjed. Északon meg már jött a ráfordulás a masszív csapadékfallal.


A kép jobboldalán egy fa kezdődött ezért arra nem fotóztam, de itt jól látszik a homály, ahogy a csapadékfal már a kertek alatt volt. A bejárattól 20 másodpercre voltam... gondoltam jobb elindulni vissza dolgozni. Inkább a munka mint a jókora megázás.

Végül hatalmas centis cseppekben kezdett esni a záporeső, jókora dörgések közepette. Végül akkora felhőszakadás indult meg, hogy a látótáv 20méterre csökkent és elkezdett igencsak zörögni a tető. jég is keveredett az eső, de nem volt vészes, maximum a borsóméretet haladta meg, így kárt nem okozott.

Pillanatok alatt lezúdult 7mm és látványnak sem volt utolsó.

A radarképen látszik a cellarengeteg Nagyatád és Kaposvár térségében. Na a középső jókora reflektivitású kapott el. Szép kis öntözés volt az unalmas időszak után.

Alavetően többször is volt esőzés, de kevés látvánnyal, így rejtve maradtak az olvasói szem elől. :)