2014. október 18., szombat

Októberi peremfelhős

Október közepén egy hosszantartó Indián nyár után először jött egy MNSZ ami hozott rendesen esőt. Az MNSZ szélén három szupercella haldoklott, de még ígyis alaposan felébresztette a környéket.

Egy nap szünet után pénteken ismét elromlott az idő. Beborult, majd egész nap esegetett. Végül délutánra picit kiderült és a viszonylag fülledt meleg után tőlem északra konvektív felhősáv készülődött. Teljesen görgőfelhős alakot vett fel, de nem látszott komolyabb felhőképződmény alatta. A radaron sem volt semmi különös... Pedig bizony ... ez volt a front vonala.

Kiérve a mezőre már körvonalazódott a fronthatár. Csapadék nuku... teljesen át lehetett látni alatta. Kivéve a képen baloldalt a torony mellett lévő sávokat. Na az egy kicsiny záporka volt eleinte. De nézzük meg feljebb. Elég nagy darab Cumulus Congestus volt bizony.

Délkelet felé fordulva szintén látványos volt az égbolt megannyi sötétalapú Cumulussal. Később ezek is Congestussá fejlődtek.

Északon a nap pont betudott sütni egy sávban, majd végül ez a sáv felémjött és igen látványos kontrasztot adott a szántóföld-égbolt párnak. A képeket direkt úgy dolgoztam ki, ahogy az emberi szem látja. Ezen nem lehet látni túlhúzást... ez ilyen volt.

Végül mégis csak kialakult egy peremfelhőzet a front előtt. Szépen elkezdett felfelé áramlani a nedvesség és a háttérrel együtt igen látványos fényjáték volt.

Tőlem a nyugatra lévő záportömb egyre erősebbé vált. Itt a képen a világos rész gyakorlatilag csapadékot jelent, ahogy megsütötte a nap. Jól meg is verte a falut, miközben én egy cseppet sem kaptam belőle a mezőn.

Jött ám a peremfelhő. Ez az északkeleti kilátás. Teljesen ártalmatlan felhőcske volt. Ha mögötte szürke fal lett volna, hát bizony akkor lett volna aggodalom bőven.

Egyre közelebb jött a peremfelhő, de semmi nem volt alatta.

Keleten is szép volt a látvány. Semmi csapadék nem hullott. Csak a nagy szél jött ami estére teljesen kitakarította a felhőket a légtérből.

A front csak délelőtt hozott 1mm-nyi csapadékot. A frontátvonulás után erős északnyugati szél támadt és a megye déli részén összeállt egy Squall line ami gyorsan végigvonult a tájon. Látványt viszont mindent megért ez a front, még ha nem is esett semmi.

2014. szeptember 3., szerda

Egy vihar fantasztikus belépője

Csendes, esős "szerdareggel". Lassan kiderülő délután... végül már lehetett látni a radaron, hogy itt bizony komoly csapadék lesz. Ugye-ugye. Milyen szépen sütött a nap pedig igaz? Majd megjelent délkelet felől egy szürkület... ami végül fenyegetően sötétszürke felhőre váltott. A masszív párából pedig egy masszív viharcella peremfelhője bukkant ki. Jó lucskos volt.

Nagyon nemkell mesélnem a következő helyzetet. Beszéljenek inkább a képek, amiket úgy próbáltam a közönség elé készíteni, ahogyan én láttam valójában a vihart:

-0-
-0-
-0-
-0-
-0-
-0-

A vihar masszív és gyors felhőszakadással érkezett és északon rendesen megsorozta a környéket lecsapó villámokkal. Érdekes észrevétel volt, hogy itt robbant be az egyik góc, mivel érkezéskor teljesen csend volt. Csend, nyugalom, gyenge szél, aztán egyszercsak zuttttty!

A rendszer délkelet felől érkezett így:

 Mivel enyhén súroló mozgása volt, ezért egy rendes öntözés gyűlt össze. 28mm esett összesen. Van olyan eset amikor egy hónapban nem esik ennyi. De így szeptember elején már túlvagyunk az ötven milliméteren...


2014. augusztus 11., hétfő

Esti széteső szupercella

Augusztus 11.-én este északnyugat felől egy jobbra kanyarodó szupercella érkezett az Alpok térségéből. Átvonulását nálunk csak egy kis szél kísérte, de a leáramlásban heves záporeső, borsónyi jég potyogott. Látványnak nem volt utolsó, még akkorsem amikor a szupercella kiékanyarodott jobbra már olyan vidékre, ahol nemvoltak megfelelőek a paraméterek az életben tartásához. Akkor egyszerűen szétesett és diszipillálódott.

Az üllőt már naplementekor is észre lehetett venni.
 -0-
Jól látszik a képeken, ahogy egyre közelebb jön. A naplemente után már egy peremfelhőszerűség is jól látszódott:
Végül észkanyugaton már ott volt a szupercella, ami már haldoklott és lassan kezdett szétesni. Némi SC jelleget így is lehetett látni, mint például a pont felém tartó RFD-t , azaz hátoldali leáramlást, illetve a falfelhő ... helyét, és az előoldali leáramlást ahol sok csapadék esett és elrejtette a látványt a Fonyódról észlelő kollgám elől.
Szemmel láthatóan még ígyis tekert volt az egész. Gyakorlatilag már akkor szupercellára utaló felhők voltak, mikor a szupercella még csak a határon tevékenykedett. Legalábbis a szélnyírásból ítélve. Az RFD közeledett, de már széteső peremfelhő formájában... sőt inkább görgőfelhőnek lehetne nevezni ezt... Simán átláttam alatta. Mégcsak futni sem kellett az eső elől.
Északon jól látszódott az FFD csapadéka ami már elég gyérnek látszódott, de azért jól megöntözte a környéket a csapadékkal.
Végül kezdett megindulni a szél ... aztán annyi is volt az egész. Átvonult felettem a peremfelhő maradéka. Aztán nézhettem a kései alkonyatot. Nade ha ez naplementében jön... hújaj. Lett volna színkavalkád!
A maradék flossanat kelet felé vonult el, immár nyílegyenesen, tehát megszűntek a szupercellás vonásai. Nyugaton kiderült és békés, nyugodt este vette kezdetét.

A radaron így festett a szupercella, ami még nem esett szét. Ez a kis paca Szentgotthárdtól egészen Kaposvárig eljött. Szép teljesítmény, ha azt vesszük alapul, hogy Somogyban már nemvoltak kedvezőek a körülmények a viharok kialakulásának. Nem is alakult ki felettünk vihar... egyszerűen csak jobbrakanyarodva begurult egy.



2014. augusztus 4., hétfő

Hatalmas habok

Milyen szép is egy zivatar... ha a környezetében derült az égbolt. Az alábbi képek megmutatják. 15km-re volt tőlem ez a fantasztikus zivatar. Jól látszik a feláramlási torony, majd az üllő. Az egész megdől észak felé. Jókora zuhanyt eresztett a tájra, majd diszipillálódott. Elég volt róla három képet lőni, ami mindent elárul ettől a kis zivatarról. Nekem nagy kedvenceim az ilyen habos zivatarok. Hát még ha éjjel vannak. :)
-0-
-0-
Mellékeltem egy radarképet is, ahol bekarikáztam a zivatart és a környezetét.
A következő napok hoznak rendesen fortyogást egy jókora fülledt idővel együtt. Vajon lesz majd zuhé? Szinte előrejelezhetetlen. Bárhol lehet zápor, zivatar.

2014. július 15., kedd

Felfrissülés

A keddi nap jókora felfrissülést hozott a naplementére. Napközben többször is volt dörgicsélés, csepergés, de semmi sem enyhítette a rekkenő, fülledt meleget. A naplemente órájában a Balatonról egy jókora rendszer indult meg, amely a nap gyengülő fénye és a csökkenő konvektív energia miatt lassan szétesett. Mire hozzánk ért, addigra csak csepergés volt belőle, de ami lényeges, a downburst helyett frissítő hűvös légtömegek érkeztek mérsékelt északi szél formájában.

Ilyenkor kint lenni és látni ezt a színkavalkádot... felbecsülhetetlen élmény.


Napközben volt egy jó habos zivatar tőlem délkeletre. Ezek mindegyike magasba nőtt, majd szétoszlott.

A naplemente viszont nagyon egyedi volt az érkező haldokló zivatarral. Egyik északkeleten, másik keleten vánszorgott. Teljesen egyediek voltak a színek. Nagyon szép látvány volt.
A keleti zivatar haldokló maradványa:
-0-
Dél fele rengeteg castellanus tört az ég felé ahogy megérkezett a szél.
-0-

2014. július 13., vasárnap

Zivatar után vihar előtt

Vasárnap... Egy átlagos nyugodt hétvégi napnak ígérkezett. Számítottunk rá, hogy zivatar lesz, de nemtudtuk, hogy lokálisan hol fognak lecsapni az esőszörnyetegek. Eleinte verőfényes napsütés kezdődött. A hőmérséklet hamar az egekbe szökött. Igazi nyári napnak néztünk elébe nemigaz?

Déltájban egyre több gomoly lett az égen. A koradélután már nagyon fülledt volt. Ekkor készítettem ezt a fotót. Rendesen elleptek minket a gomolyfelhők. Egy-egy ilyen gomoly castellanussá alakult. Hirtelen tört a magasba, szinte robbanásszerűen. Szélnyíráson kívül minden megvolt a levegőben ahhoz, hogy zivatar legyen. Na de hol fog lecsapni a zivatar pontosan? Ezt senki sem tudta.

A vonulási irány észak, északkelet volt. Így dél felé kellett figyelgetni, ha jön valami. Bizony jött. Eleinte csak kis, távoli záporkák voltak, de aztán összeállt az egész. Így nézett ki a déli fergeteg. Szép volt.
Ekkor érdemesnek találtam a helyzetet. Ki is mentem a mezőre, hogy teljes panorámám legyen. Mire kiértem szép látvány fogadott. Be is dörrent a zápor, így már zivatar tartott felém. Jól látszottak a csapadéksávok, valamint a radar is kezdett kézzelfogható jelet mutatni.
Az áramlás miatt a legnagyobb csapadéksáv jött felém. Telitalálat. :) Nagyon szép látvány volt a lezúduló záporsáv. Egy kis idő múlva meghallottam a susogást, ami nem más mint a nagyméretű esőcseppek hangos dobolása a leveleken. Sokan összetévesztik a széllel, de aki ismeri ezeket a vehemens záporokat, feltűnik neki a hang mása.
Radaron eléggé kicsik voltak ezek a záporcellák, de ebből egy is elég volt, hogy 6mm-t hozzon. Két kicsinyke pamacs Kaposváron. Így délután 2 és 3 között ez egész jól jött, de gondolkodni kezdtem, hogy mi van akkor ha ezek felhasználták a labilitást?
A késő délután bebizonyosodott, hogy ez nem így volt. Egy hatalmas üllő jelent meg délnyugaton. Dübörgött is egészségesen. Még nem takarta el a napot, így volt szikrázó látvány. Jól be is csillant az objektív.
10 perc múlva ez a viharcella jobban kifejlődött és az elejénél furcsa .. .tubaszerű képződmények voltak. Noha nem tubák voltak hanem néhány fractus ami szerencsétlenül állt úgy, hogy az ember könnyen összetévesztheti egy tubával. A tuba az felhőtölcsért jelent. Ha leér a földre akkor lesz belőle tornádó, függetlenül attól, hogy cérnaszál vastagságú vagy épp kilométeres átmérőjű.
Kicsit viccesek voltak ezek a ficakok. Az egész zivatart megnézve egész klassz labilitás volt még a légkörben.

Ismét kimentem a mezőre fotózni egy nagyot. Ezúttal a villámkioldót is aktiváltam, hátha elkapok pár kósza villámot. Kiérve ez a látvány fogadott.
Közelebbről ráfotózva teljesen úgytűnt, mintha szupercella lenne. Pedig nem az. Valamiféle hibrid lehetett... még az sem. Nemvolt szélnyírás. Sprinter kollégával beszéltem egy kicsit telefonon. Valószínűleg a vihar magától bepörgött kicsit. Aztán annyi. Életem első villámkioldós villámját itt sikerült lefotózni... a fák mögött. Höhö!
Végül ez a vihar odébbállt, elment északnyugatnak. Megszűnt a látvány, de rögtön be is dörrent délnyugat felől. Sőt! Kis peremfelhő is kezdett kialakulni. Érdekes volt, hogy csak egy congestus volt, mikor elkezdtem a mezőre menni... majd gyakorlatilag egy jókora zivatarrá fejlődött ki.
 El is kezdett rögtön üllősödni, majd egyre nagyobb és félelmetesebb lett. Először azthittem, hogy a kép jobboldalán lévő rész fog betalálni, de nem. Ismét célkeresztben voltam. Ezúttal nagyon jött a vihar. Hamar kialakult a peremfelhő.
Majd egyre közelebb jött. Ennél a képnél már felvette az íves alakját. Közben fantasztikus felhőalakzatok voltak mindenütt és már érződött a dübörgés, ahogy jön a vihar.
 A vihar elkezdett lecsapó villámokat szórni. Íme az egyik első igazán szép virgács egy szép struktúrájú viharcellától, szép környezetben. A villmától jobbra, picivel feljebb egy forgást is sikerült észrevenni. Nagyon próbálkozott a felhőtölcsérrel, de nemjött össze.
Egyre mérgesebb lett a cella, végül a peremfelhő már tőlem keletre járt, míga nagyja délen dörgicsélt. A felém tartó csapadéksáv egyre masszívabb lett ( kép jobboldalán a szürkeség).
A villámkioldó ismét aktiválódott, de nemlátta a dupla lecsapót. Először egy jókora CG- csapott ki, majd egy masszív pozitív villám ... egyetlenegy villanással, hatalmas robajjal talált be tőlem távol, szép fordított karácsonyfa alakkal.
A képek világosnak tűnnek, pedig valójában igen sötét volt a vihar érkeztekor. A dörgéseket hatalmas csapadékfal tompította. Megjött a jellegzetes susogás is. Ekkor kereket akartam oldani, de úgygondoltam inkább megvárom a nagy halat. Egy jókora lecsapót a vihar előterében.
Nos ez a pillanat még nemjött el. De a futás igen. A csapadéksáv nagyon közel járt. A felhőalap szinte a talajt karcolta. Így képen magasnak tűnik igaz? Pedig nem az. A templom felett járt mikor ezt a képet készítettem. Ezt onnét tudom, hogy a másik utca már eltűnt a csapadékfalban. Így könnyen lehetett viszonyítani a távolságot és a magasságot.
Hazafele futás közben sikeresen elkapott a vihar. Jól egy tető alatt ragadtam ahová a kifutószél egyszerűen behordta az esőt. Nagyon szűrűn esett... pillanatok alatt csuromvíz lett minden és tócsák alakultak ki. Nem bírta elszívni a talaj ezt a kiadós csapadékmennyiséget. Itt egy kép erről a különös világról. Teljes erővel ömlött a csapadék. Észak felé még ki lehetett látni egy kicsit, majd száz méterre csökkent a látótávolság.
A radaron a második felvonás így festett. A fekete karikával jelzett viharokat sikerült megfigyelni. Én a jobboldali 55DBZ-s viharcella előtt álltam. Azt csodálom, hogy jég nem volt.
Ezek a zivatarok igen sok esővel jöttek, minimális jégkárral. Nemvoltak szupercellák, inkább masszív viharok, gyenge kifutószéllel, kiadós csapadékkal. 25mm esett ebből a jókora zivatarból. Ami érdekes volt még, az a távozás megfigyelése. Egy hatalmas villanás kísérte. Óriásit villámlott, szinte elvakított. Ismét nem láttam hogy mi villan és hova. Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy jön a csatt egyből. De nem... Majd 10 másodpercig számoltam mikor mély dübbenő hangok sorozata jött. Valószínűleg egy távoli potizív lecsapó talált be valahova. Vasárnapi elfoglaltságnak ez a sültgalambos viharvadászat 4/5-nek viszonyult a skálán. Még jó, hogy délelőtt lefestettem. :)