Augusztus 11.-én este északnyugat felől egy jobbra kanyarodó szupercella érkezett az Alpok térségéből. Átvonulását nálunk csak egy kis szél kísérte, de a leáramlásban heves záporeső, borsónyi jég potyogott. Látványnak nem volt utolsó, még akkorsem amikor a szupercella kiékanyarodott jobbra már olyan vidékre, ahol nemvoltak megfelelőek a paraméterek az életben tartásához. Akkor egyszerűen szétesett és diszipillálódott.
Az üllőt már naplementekor is észre lehetett venni.
-0-
Jól látszik a képeken, ahogy egyre közelebb jön. A naplemente után már egy peremfelhőszerűség is jól látszódott:
Végül észkanyugaton már ott volt a szupercella, ami már haldoklott és lassan kezdett szétesni. Némi SC jelleget így is lehetett látni, mint például a pont felém tartó RFD-t , azaz hátoldali leáramlást, illetve a falfelhő ... helyét, és az előoldali leáramlást ahol sok csapadék esett és elrejtette a látványt a Fonyódról észlelő kollgám elől.
Szemmel láthatóan még ígyis tekert volt az egész. Gyakorlatilag már akkor szupercellára utaló felhők voltak, mikor a szupercella még csak a határon tevékenykedett. Legalábbis a szélnyírásból ítélve. Az RFD közeledett, de már széteső peremfelhő formájában... sőt inkább görgőfelhőnek lehetne nevezni ezt... Simán átláttam alatta. Mégcsak futni sem kellett az eső elől.
Északon jól látszódott az FFD csapadéka ami már elég gyérnek látszódott, de azért jól megöntözte a környéket a csapadékkal.
Végül kezdett megindulni a szél ... aztán annyi is volt az egész. Átvonult felettem a peremfelhő maradéka. Aztán nézhettem a kései alkonyatot. Nade ha ez naplementében jön... hújaj. Lett volna színkavalkád!
A maradék flossanat kelet felé vonult el, immár nyílegyenesen, tehát megszűntek a szupercellás vonásai. Nyugaton kiderült és békés, nyugodt este vette kezdetét.
A radaron így festett a szupercella, ami még nem esett szét. Ez a kis paca Szentgotthárdtól egészen Kaposvárig eljött. Szép teljesítmény, ha azt vesszük alapul, hogy Somogyban már nemvoltak kedvezőek a körülmények a viharok kialakulásának. Nem is alakult ki felettünk vihar... egyszerűen csak jobbrakanyarodva begurult egy.
Ebben a blogban írok, a környékemen keresztüldöngető viharokról, a jókora havazásokról, illetve néhány másik időjárási jelenségről is amik azért egy szokványos napnál jóval többet adnak mind látványra, mind érdekességre. A blogot 2013.05.20.-án hoztam létre, így visszatekintőzni is fogok az időben és próbálom elmagyarázni a jelenségeket, illetve kialakulásuk okát. Mivel nemvagyok (még) szakképzett meteorológus, ezért a hibákat kérlek jelezzétek nekem! Szép napot!
2014. augusztus 11., hétfő
2014. augusztus 4., hétfő
Hatalmas habok
Milyen szép is egy zivatar... ha a környezetében derült az égbolt. Az alábbi képek megmutatják. 15km-re volt tőlem ez a fantasztikus zivatar. Jól látszik a feláramlási torony, majd az üllő. Az egész megdől észak felé. Jókora zuhanyt eresztett a tájra, majd diszipillálódott. Elég volt róla három képet lőni, ami mindent elárul ettől a kis zivatarról. Nekem nagy kedvenceim az ilyen habos zivatarok. Hát még ha éjjel vannak. :)
-0-
-0-
Mellékeltem egy radarképet is, ahol bekarikáztam a zivatart és a környezetét.
A következő napok hoznak rendesen fortyogást egy jókora fülledt idővel együtt. Vajon lesz majd zuhé? Szinte előrejelezhetetlen. Bárhol lehet zápor, zivatar.
2014. július 15., kedd
Felfrissülés
A keddi nap jókora felfrissülést hozott a naplementére. Napközben többször is volt dörgicsélés, csepergés, de semmi sem enyhítette a rekkenő, fülledt meleget. A naplemente órájában a Balatonról egy jókora rendszer indult meg, amely a nap gyengülő fénye és a csökkenő konvektív energia miatt lassan szétesett. Mire hozzánk ért, addigra csak csepergés volt belőle, de ami lényeges, a downburst helyett frissítő hűvös légtömegek érkeztek mérsékelt északi szél formájában.
Ilyenkor kint lenni és látni ezt a színkavalkádot... felbecsülhetetlen élmény.
Napközben volt egy jó habos zivatar tőlem délkeletre. Ezek mindegyike magasba nőtt, majd szétoszlott.
A naplemente viszont nagyon egyedi volt az érkező haldokló zivatarral. Egyik északkeleten, másik keleten vánszorgott. Teljesen egyediek voltak a színek. Nagyon szép látvány volt.
A keleti zivatar haldokló maradványa:
-0-
Dél fele rengeteg castellanus tört az ég felé ahogy megérkezett a szél.
-0-
Ilyenkor kint lenni és látni ezt a színkavalkádot... felbecsülhetetlen élmény.
Napközben volt egy jó habos zivatar tőlem délkeletre. Ezek mindegyike magasba nőtt, majd szétoszlott.
A naplemente viszont nagyon egyedi volt az érkező haldokló zivatarral. Egyik északkeleten, másik keleten vánszorgott. Teljesen egyediek voltak a színek. Nagyon szép látvány volt.
A keleti zivatar haldokló maradványa:
-0-
Dél fele rengeteg castellanus tört az ég felé ahogy megérkezett a szél.
-0-
2014. július 13., vasárnap
Zivatar után vihar előtt
Vasárnap... Egy átlagos nyugodt hétvégi napnak ígérkezett. Számítottunk rá, hogy zivatar lesz, de nemtudtuk, hogy lokálisan hol fognak lecsapni az esőszörnyetegek. Eleinte verőfényes napsütés kezdődött. A hőmérséklet hamar az egekbe szökött. Igazi nyári napnak néztünk elébe nemigaz?
Déltájban egyre több gomoly lett az égen. A koradélután már nagyon fülledt volt. Ekkor készítettem ezt a fotót. Rendesen elleptek minket a gomolyfelhők. Egy-egy ilyen gomoly castellanussá alakult. Hirtelen tört a magasba, szinte robbanásszerűen. Szélnyíráson kívül minden megvolt a levegőben ahhoz, hogy zivatar legyen. Na de hol fog lecsapni a zivatar pontosan? Ezt senki sem tudta.
A vonulási irány észak, északkelet volt. Így dél felé kellett figyelgetni, ha jön valami. Bizony jött. Eleinte csak kis, távoli záporkák voltak, de aztán összeállt az egész. Így nézett ki a déli fergeteg. Szép volt.
Ekkor érdemesnek találtam a helyzetet. Ki is mentem a mezőre, hogy teljes panorámám legyen. Mire kiértem szép látvány fogadott. Be is dörrent a zápor, így már zivatar tartott felém. Jól látszottak a csapadéksávok, valamint a radar is kezdett kézzelfogható jelet mutatni.
Az áramlás miatt a legnagyobb csapadéksáv jött felém. Telitalálat. :) Nagyon szép látvány volt a lezúduló záporsáv. Egy kis idő múlva meghallottam a susogást, ami nem más mint a nagyméretű esőcseppek hangos dobolása a leveleken. Sokan összetévesztik a széllel, de aki ismeri ezeket a vehemens záporokat, feltűnik neki a hang mása.
Radaron eléggé kicsik voltak ezek a záporcellák, de ebből egy is elég volt, hogy 6mm-t hozzon. Két kicsinyke pamacs Kaposváron. Így délután 2 és 3 között ez egész jól jött, de gondolkodni kezdtem, hogy mi van akkor ha ezek felhasználták a labilitást?
A késő délután bebizonyosodott, hogy ez nem így volt. Egy hatalmas üllő jelent meg délnyugaton. Dübörgött is egészségesen. Még nem takarta el a napot, így volt szikrázó látvány. Jól be is csillant az objektív.
10 perc múlva ez a viharcella jobban kifejlődött és az elejénél furcsa .. .tubaszerű képződmények voltak. Noha nem tubák voltak hanem néhány fractus ami szerencsétlenül állt úgy, hogy az ember könnyen összetévesztheti egy tubával. A tuba az felhőtölcsért jelent. Ha leér a földre akkor lesz belőle tornádó, függetlenül attól, hogy cérnaszál vastagságú vagy épp kilométeres átmérőjű.
Kicsit viccesek voltak ezek a ficakok. Az egész zivatart megnézve egész klassz labilitás volt még a légkörben.
Ismét kimentem a mezőre fotózni egy nagyot. Ezúttal a villámkioldót is aktiváltam, hátha elkapok pár kósza villámot. Kiérve ez a látvány fogadott.
Közelebbről ráfotózva teljesen úgytűnt, mintha szupercella lenne. Pedig nem az. Valamiféle hibrid lehetett... még az sem. Nemvolt szélnyírás. Sprinter kollégával beszéltem egy kicsit telefonon. Valószínűleg a vihar magától bepörgött kicsit. Aztán annyi. Életem első villámkioldós villámját itt sikerült lefotózni... a fák mögött. Höhö!
Végül ez a vihar odébbállt, elment északnyugatnak. Megszűnt a látvány, de rögtön be is dörrent délnyugat felől. Sőt! Kis peremfelhő is kezdett kialakulni. Érdekes volt, hogy csak egy congestus volt, mikor elkezdtem a mezőre menni... majd gyakorlatilag egy jókora zivatarrá fejlődött ki.
El is kezdett rögtön üllősödni, majd egyre nagyobb és félelmetesebb lett. Először azthittem, hogy a kép jobboldalán lévő rész fog betalálni, de nem. Ismét célkeresztben voltam. Ezúttal nagyon jött a vihar. Hamar kialakult a peremfelhő.
Majd egyre közelebb jött. Ennél a képnél már felvette az íves alakját. Közben fantasztikus felhőalakzatok voltak mindenütt és már érződött a dübörgés, ahogy jön a vihar.
A vihar elkezdett lecsapó villámokat szórni. Íme az egyik első igazán szép virgács egy szép struktúrájú viharcellától, szép környezetben. A villmától jobbra, picivel feljebb egy forgást is sikerült észrevenni. Nagyon próbálkozott a felhőtölcsérrel, de nemjött össze.
Egyre mérgesebb lett a cella, végül a peremfelhő már tőlem keletre járt, míga nagyja délen dörgicsélt. A felém tartó csapadéksáv egyre masszívabb lett ( kép jobboldalán a szürkeség).
A villámkioldó ismét aktiválódott, de nemlátta a dupla lecsapót. Először egy jókora CG- csapott ki, majd egy masszív pozitív villám ... egyetlenegy villanással, hatalmas robajjal talált be tőlem távol, szép fordított karácsonyfa alakkal.
A képek világosnak tűnnek, pedig valójában igen sötét volt a vihar érkeztekor. A dörgéseket hatalmas csapadékfal tompította. Megjött a jellegzetes susogás is. Ekkor kereket akartam oldani, de úgygondoltam inkább megvárom a nagy halat. Egy jókora lecsapót a vihar előterében.
Nos ez a pillanat még nemjött el. De a futás igen. A csapadéksáv nagyon közel járt. A felhőalap szinte a talajt karcolta. Így képen magasnak tűnik igaz? Pedig nem az. A templom felett járt mikor ezt a képet készítettem. Ezt onnét tudom, hogy a másik utca már eltűnt a csapadékfalban. Így könnyen lehetett viszonyítani a távolságot és a magasságot.
Hazafele futás közben sikeresen elkapott a vihar. Jól egy tető alatt ragadtam ahová a kifutószél egyszerűen behordta az esőt. Nagyon szűrűn esett... pillanatok alatt csuromvíz lett minden és tócsák alakultak ki. Nem bírta elszívni a talaj ezt a kiadós csapadékmennyiséget. Itt egy kép erről a különös világról. Teljes erővel ömlött a csapadék. Észak felé még ki lehetett látni egy kicsit, majd száz méterre csökkent a látótávolság.
A radaron a második felvonás így festett. A fekete karikával jelzett viharokat sikerült megfigyelni. Én a jobboldali 55DBZ-s viharcella előtt álltam. Azt csodálom, hogy jég nem volt.
Ezek a zivatarok igen sok esővel jöttek, minimális jégkárral. Nemvoltak szupercellák, inkább masszív viharok, gyenge kifutószéllel, kiadós csapadékkal. 25mm esett ebből a jókora zivatarból. Ami érdekes volt még, az a távozás megfigyelése. Egy hatalmas villanás kísérte. Óriásit villámlott, szinte elvakított. Ismét nem láttam hogy mi villan és hova. Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy jön a csatt egyből. De nem... Majd 10 másodpercig számoltam mikor mély dübbenő hangok sorozata jött. Valószínűleg egy távoli potizív lecsapó talált be valahova. Vasárnapi elfoglaltságnak ez a sültgalambos viharvadászat 4/5-nek viszonyult a skálán. Még jó, hogy délelőtt lefestettem. :)
Déltájban egyre több gomoly lett az égen. A koradélután már nagyon fülledt volt. Ekkor készítettem ezt a fotót. Rendesen elleptek minket a gomolyfelhők. Egy-egy ilyen gomoly castellanussá alakult. Hirtelen tört a magasba, szinte robbanásszerűen. Szélnyíráson kívül minden megvolt a levegőben ahhoz, hogy zivatar legyen. Na de hol fog lecsapni a zivatar pontosan? Ezt senki sem tudta.
A vonulási irány észak, északkelet volt. Így dél felé kellett figyelgetni, ha jön valami. Bizony jött. Eleinte csak kis, távoli záporkák voltak, de aztán összeállt az egész. Így nézett ki a déli fergeteg. Szép volt.
Ekkor érdemesnek találtam a helyzetet. Ki is mentem a mezőre, hogy teljes panorámám legyen. Mire kiértem szép látvány fogadott. Be is dörrent a zápor, így már zivatar tartott felém. Jól látszottak a csapadéksávok, valamint a radar is kezdett kézzelfogható jelet mutatni.
Az áramlás miatt a legnagyobb csapadéksáv jött felém. Telitalálat. :) Nagyon szép látvány volt a lezúduló záporsáv. Egy kis idő múlva meghallottam a susogást, ami nem más mint a nagyméretű esőcseppek hangos dobolása a leveleken. Sokan összetévesztik a széllel, de aki ismeri ezeket a vehemens záporokat, feltűnik neki a hang mása.
Radaron eléggé kicsik voltak ezek a záporcellák, de ebből egy is elég volt, hogy 6mm-t hozzon. Két kicsinyke pamacs Kaposváron. Így délután 2 és 3 között ez egész jól jött, de gondolkodni kezdtem, hogy mi van akkor ha ezek felhasználták a labilitást?
A késő délután bebizonyosodott, hogy ez nem így volt. Egy hatalmas üllő jelent meg délnyugaton. Dübörgött is egészségesen. Még nem takarta el a napot, így volt szikrázó látvány. Jól be is csillant az objektív.
10 perc múlva ez a viharcella jobban kifejlődött és az elejénél furcsa .. .tubaszerű képződmények voltak. Noha nem tubák voltak hanem néhány fractus ami szerencsétlenül állt úgy, hogy az ember könnyen összetévesztheti egy tubával. A tuba az felhőtölcsért jelent. Ha leér a földre akkor lesz belőle tornádó, függetlenül attól, hogy cérnaszál vastagságú vagy épp kilométeres átmérőjű.
Kicsit viccesek voltak ezek a ficakok. Az egész zivatart megnézve egész klassz labilitás volt még a légkörben.
Ismét kimentem a mezőre fotózni egy nagyot. Ezúttal a villámkioldót is aktiváltam, hátha elkapok pár kósza villámot. Kiérve ez a látvány fogadott.
Közelebbről ráfotózva teljesen úgytűnt, mintha szupercella lenne. Pedig nem az. Valamiféle hibrid lehetett... még az sem. Nemvolt szélnyírás. Sprinter kollégával beszéltem egy kicsit telefonon. Valószínűleg a vihar magától bepörgött kicsit. Aztán annyi. Életem első villámkioldós villámját itt sikerült lefotózni... a fák mögött. Höhö!
Végül ez a vihar odébbállt, elment északnyugatnak. Megszűnt a látvány, de rögtön be is dörrent délnyugat felől. Sőt! Kis peremfelhő is kezdett kialakulni. Érdekes volt, hogy csak egy congestus volt, mikor elkezdtem a mezőre menni... majd gyakorlatilag egy jókora zivatarrá fejlődött ki.
El is kezdett rögtön üllősödni, majd egyre nagyobb és félelmetesebb lett. Először azthittem, hogy a kép jobboldalán lévő rész fog betalálni, de nem. Ismét célkeresztben voltam. Ezúttal nagyon jött a vihar. Hamar kialakult a peremfelhő.
Majd egyre közelebb jött. Ennél a képnél már felvette az íves alakját. Közben fantasztikus felhőalakzatok voltak mindenütt és már érződött a dübörgés, ahogy jön a vihar.
A vihar elkezdett lecsapó villámokat szórni. Íme az egyik első igazán szép virgács egy szép struktúrájú viharcellától, szép környezetben. A villmától jobbra, picivel feljebb egy forgást is sikerült észrevenni. Nagyon próbálkozott a felhőtölcsérrel, de nemjött össze.
Egyre mérgesebb lett a cella, végül a peremfelhő már tőlem keletre járt, míga nagyja délen dörgicsélt. A felém tartó csapadéksáv egyre masszívabb lett ( kép jobboldalán a szürkeség).
A villámkioldó ismét aktiválódott, de nemlátta a dupla lecsapót. Először egy jókora CG- csapott ki, majd egy masszív pozitív villám ... egyetlenegy villanással, hatalmas robajjal talált be tőlem távol, szép fordított karácsonyfa alakkal.
A képek világosnak tűnnek, pedig valójában igen sötét volt a vihar érkeztekor. A dörgéseket hatalmas csapadékfal tompította. Megjött a jellegzetes susogás is. Ekkor kereket akartam oldani, de úgygondoltam inkább megvárom a nagy halat. Egy jókora lecsapót a vihar előterében.
Nos ez a pillanat még nemjött el. De a futás igen. A csapadéksáv nagyon közel járt. A felhőalap szinte a talajt karcolta. Így képen magasnak tűnik igaz? Pedig nem az. A templom felett járt mikor ezt a képet készítettem. Ezt onnét tudom, hogy a másik utca már eltűnt a csapadékfalban. Így könnyen lehetett viszonyítani a távolságot és a magasságot.
Hazafele futás közben sikeresen elkapott a vihar. Jól egy tető alatt ragadtam ahová a kifutószél egyszerűen behordta az esőt. Nagyon szűrűn esett... pillanatok alatt csuromvíz lett minden és tócsák alakultak ki. Nem bírta elszívni a talaj ezt a kiadós csapadékmennyiséget. Itt egy kép erről a különös világról. Teljes erővel ömlött a csapadék. Észak felé még ki lehetett látni egy kicsit, majd száz méterre csökkent a látótávolság.
A radaron a második felvonás így festett. A fekete karikával jelzett viharokat sikerült megfigyelni. Én a jobboldali 55DBZ-s viharcella előtt álltam. Azt csodálom, hogy jég nem volt.
Ezek a zivatarok igen sok esővel jöttek, minimális jégkárral. Nemvoltak szupercellák, inkább masszív viharok, gyenge kifutószéllel, kiadós csapadékkal. 25mm esett ebből a jókora zivatarból. Ami érdekes volt még, az a távozás megfigyelése. Egy hatalmas villanás kísérte. Óriásit villámlott, szinte elvakított. Ismét nem láttam hogy mi villan és hova. Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy jön a csatt egyből. De nem... Majd 10 másodpercig számoltam mikor mély dübbenő hangok sorozata jött. Valószínűleg egy távoli potizív lecsapó talált be valahova. Vasárnapi elfoglaltságnak ez a sültgalambos viharvadászat 4/5-nek viszonyult a skálán. Még jó, hogy délelőtt lefestettem. :)
2014. július 9., szerda
Rámfordult egy szupercella
Egy zivatartalan időszak után újra meglátogatott egy vihar. Kedden a kialakuló MKR az ország közepén gyakorlatilag nullává degradálta a konvekciót délnyugaton, de ma szerdán... felrobbant a puskaporos hordó. A térségbe labilitás és nedvesség érkezett, ahogy északnyugatról a front lassan benyomult. Egyre több kis flekó jelent meg a radaron és, bár irodában ültem, szerencsére nemvotam szüneten, így gyorsan szereztem egy háromperces kimenőt fél 12 tájban.
Bizony megérte. Délnyugaton már ottvolt a böszmeteg vihar ami nem nézett ki túl vérmesnek, de amilyen vehemenciával kavargott... Gyenge szélnyírás volt, illetve a hidegcsepp maradványa jól kirajzolta a nedves felhőalapot.
A kép túlexponált, mivel a mobiltelefonban panorámamódnál nincs expó korrekció állítási lehetőség... De csak ez volt nálam, utólag meg nem szerkesztem meg az amúgyis rossz minőségű felvételekt mert csak rontanék a helyzeten. Valójában az egész sötét volt, félelmetes robajokkal.
A panorámaképen egy szép görgőfelhő is látszik ami a vihar előtt alakult ki. A látószög délkelettől délnyugatig terjed. Északon meg már jött a ráfordulás a masszív csapadékfallal.
A kép jobboldalán egy fa kezdődött ezért arra nem fotóztam, de itt jól látszik a homály, ahogy a csapadékfal már a kertek alatt volt. A bejárattól 20 másodpercre voltam... gondoltam jobb elindulni vissza dolgozni. Inkább a munka mint a jókora megázás.
Végül hatalmas centis cseppekben kezdett esni a záporeső, jókora dörgések közepette. Végül akkora felhőszakadás indult meg, hogy a látótáv 20méterre csökkent és elkezdett igencsak zörögni a tető. jég is keveredett az eső, de nem volt vészes, maximum a borsóméretet haladta meg, így kárt nem okozott.
Pillanatok alatt lezúdult 7mm és látványnak sem volt utolsó.
A radarképen látszik a cellarengeteg Nagyatád és Kaposvár térségében. Na a középső jókora reflektivitású kapott el. Szép kis öntözés volt az unalmas időszak után.
Alavetően többször is volt esőzés, de kevés látvánnyal, így rejtve maradtak az olvasói szem elől. :)
Bizony megérte. Délnyugaton már ottvolt a böszmeteg vihar ami nem nézett ki túl vérmesnek, de amilyen vehemenciával kavargott... Gyenge szélnyírás volt, illetve a hidegcsepp maradványa jól kirajzolta a nedves felhőalapot.
A kép túlexponált, mivel a mobiltelefonban panorámamódnál nincs expó korrekció állítási lehetőség... De csak ez volt nálam, utólag meg nem szerkesztem meg az amúgyis rossz minőségű felvételekt mert csak rontanék a helyzeten. Valójában az egész sötét volt, félelmetes robajokkal.
A panorámaképen egy szép görgőfelhő is látszik ami a vihar előtt alakult ki. A látószög délkelettől délnyugatig terjed. Északon meg már jött a ráfordulás a masszív csapadékfallal.
A kép jobboldalán egy fa kezdődött ezért arra nem fotóztam, de itt jól látszik a homály, ahogy a csapadékfal már a kertek alatt volt. A bejárattól 20 másodpercre voltam... gondoltam jobb elindulni vissza dolgozni. Inkább a munka mint a jókora megázás.
Végül hatalmas centis cseppekben kezdett esni a záporeső, jókora dörgések közepette. Végül akkora felhőszakadás indult meg, hogy a látótáv 20méterre csökkent és elkezdett igencsak zörögni a tető. jég is keveredett az eső, de nem volt vészes, maximum a borsóméretet haladta meg, így kárt nem okozott.
Pillanatok alatt lezúdult 7mm és látványnak sem volt utolsó.
A radarképen látszik a cellarengeteg Nagyatád és Kaposvár térségében. Na a középső jókora reflektivitású kapott el. Szép kis öntözés volt az unalmas időszak után.
Alavetően többször is volt esőzés, de kevés látvánnyal, így rejtve maradtak az olvasói szem elől. :)
2014. május 3., szombat
Visszatekintő: 2012-es intro, recsegős villámokkal
Lassan közeledik az újabb viharszezon. Addig egy kis bemelegítő a 2012.-es nyitányról:
Bár radarképet nemtaláltam az időszakról (pedig van), illetve a képeket is meg kellett vágni mert a régi "gyárkeret" rajtuk volt. A rejtett netalbumról letölteni jó mulatság. :)
2012. május 2.-át írunk. Délelőtt friss volt a levegő, nagyon kellemes időjárás uralkodott a környéken. Napközben a frissességből fülledtség lett. 30°C közelébe kúszott a hőmérséklet, illetve a sápadt égen némi Ac jelent meg. Napközben a várostól északkeletre egy multicellás rendszer kialakult, de ebből mi mit sem éreztünk. Az élet ment tovább.
Estére hazaérve délen egy üllőt pillantottam meg. De olyan messze volt, hogy nem is foglalkoztam vele. Ráadásul a holdfény, illetve az alkonyat kombója eleinte minden villámot elnyomott.
A radarképeket meglesve, ez az üllős zivatarcella Horvátországban tombolt. Jó látási viszonyok közepette ez kb. 100km-t jelentett. Mivel távol volt, ezért nem vettem komolyan. Ám lefekvés előtt egy utolsó esélyt adva a dolognak, kinéztem. Ekkor a felhő egy jókorát villantott... Áhh, megéri. Még egy villanás is több min a semmi. Majd összekomponálom a repcével, ami sikerült is. :)
Az előtérben mini Ac castok nőttek, így a párás levegőnek köszönhetően a holdfény szép tyndallsugarakat alkotott:
Ekkor már a lecsapó villámok is látszódtak. Országon belül keletkeztek már a zivatarcellák. A levegő meghaladta a 20°C-ot. Igen kellemes idő volt még este is.
A zivatarok egy klasszis fajtája volt. Emelt konvekció mellett hőzivatarok. Egycellás... alig városméretű mini recsegtetők. Csapadék olykor le sem ért. A radar is inkább szeplősnek mondható, mint kondvektívnak...
Nézőpontot váltottam és nagyobb zoommal fotóztam a villámokat. Természetesen sikerült. Eleinte a távoli villámok során nemvolt semmi más... csak a "virgácsok".
Amikor már közelebb ért a cella, akkor láthatóvá vált a szerkezete is. A villámok is egyre fényesebbek lettek.
Végül egy nézőpontváltás után kezdett bedögleni a rendszer. Sőt teljesen csend lett. Egyszercsak nem villámlott tovább... Felhővillámot még elsütött amit sikerült képen megörökíteni:
De utána nagy lett a nyugodtság. Olyannyira nagy, hogy fogtam magam és bementem aludni... Lefekvés után hümmögő hangot hallottam... Egyértelműen ugrottam fel, mert tudtam hogy valahol megint villant és most jóval közelebb van. Végül az ablakredőnyön át felvillanó kék lecsapó villám adta a motivációt, hogy újra kimenjek. A kocsmábatérés helyett, inkább mellémentem, de tökéletes "kemphely" volt számomra. Nyílt mező, fókuszálnivaló távoli lámpa. Hogyne! Olyanokat villámlott ami már bőven kimerítette az eredményes villámvadászat fogalmát. Egy villanás, 3-4 villámág. Kell ennél több? :)
És a favoritom:
Ezután ismét csend lett. Videózni akartam, de megint negyed óráig szinte semmi... Se villámlás, se csapadék, se szél. Oké. Most már tényleg alvás. Persze megint elkezdett dörögni, de akkor már nem foglalkoztam vele. Majd elmegy... De nem... Egyre közelebb jött. Hümmögésből, dördülés lett... Ekkor már kinéztem, mi a szösz folyik itt... És erre épp nyugaton csapott be 1-1,5km távolságra. Ez már reccsent egy egészségeset. Na akkor futás ki. Itt az idő.
Futás ki igen... De ekkor krokodilcseppes zápor fogadott. Felhőszakadásszerű intenzitással 10 percig ömlött szinte, majd mindha elvágták volna a zsinórt. Egycsapásra megszűnt a csapadék, és a betóduló 20°C-os szél borzolta a kedélyeket.
Végül nyugat helyett már északnyugaton, északon villámlott. Szimpla villanás, majd reccsenés. A villámok közel voltak, magasból indultak. Olyanokat villantott, hogy direktbe nézve utána egy percig nem lehetett tőle látni semmit. Teljesen elvakított.
Jött egy villanás:
Majd egy másik:
Az ezt követő villám előtt "fűűűűűűű" hangot lehetett hallani. Olyan ftzzz hanggal párosítva. Egyértelműen töltődött fel a levegő és a magasabb tárgyak ívet húztak. Készülődött a villámcsatorna. A hajam is elkezdett felfelé állni... Ójaj. Gyorsan fedezék. Abban a pillanatban egy hatalmas villanás, majd csattanás is volt. Két villámág cvsapott be. Az egyik pont a fényképező elé, a falu mögé:
A másik meg 100 méterrel a hátam mögé. A képen jól látszik, hogy már nagyon fényes a villámcsatorna. Ne feledjük! Ezek a fotók NAPPALI beállításokkal készültek. Ilyen beállításokkal fotózok mondjuk egy naplementét, vagy épületeket. (f8, ISO100...) Ahol a beégést el szoktam kerülni. Nos itt nem beégett a kép, hanem szimplán a hátam mögött lecsapó megvilágította a falut, azaz a környéket. Annyira közel volt. Annyira hangos csattanás kísérte a villámot, hogy a fejem is megfájdult.
Ezután volt még jópár villámlás északkeleten, de annyira nagyok voltak, hogy nem bírtam 18mm-be se befogni őket. A legnagyobb kék villám egyszerűen kilógott a képből. Helyette azonban még ez ami nagyon tetszik. Míg a bal része bent van a csapadékban addig a jobboldali ág még szárazon csap be.
A villámok megnyugvása után még átvonult x zápor a környéken. Továbbra is lehetett hallani a dörgéseket, de akkor már távolodtak. Ezt az egész parádét néhány darab 2-5km átmérőjű zivatarcella okozta amik hol elgyengültek, megszűntek, hol újra kialakultak.
A 2012-es szezon ezzel a jókora villámshow-al kezdődött. Nagyszerű élmény volt. Még több ilyet!
Bár radarképet nemtaláltam az időszakról (pedig van), illetve a képeket is meg kellett vágni mert a régi "gyárkeret" rajtuk volt. A rejtett netalbumról letölteni jó mulatság. :)
2012. május 2.-át írunk. Délelőtt friss volt a levegő, nagyon kellemes időjárás uralkodott a környéken. Napközben a frissességből fülledtség lett. 30°C közelébe kúszott a hőmérséklet, illetve a sápadt égen némi Ac jelent meg. Napközben a várostól északkeletre egy multicellás rendszer kialakult, de ebből mi mit sem éreztünk. Az élet ment tovább.
Estére hazaérve délen egy üllőt pillantottam meg. De olyan messze volt, hogy nem is foglalkoztam vele. Ráadásul a holdfény, illetve az alkonyat kombója eleinte minden villámot elnyomott.
A radarképeket meglesve, ez az üllős zivatarcella Horvátországban tombolt. Jó látási viszonyok közepette ez kb. 100km-t jelentett. Mivel távol volt, ezért nem vettem komolyan. Ám lefekvés előtt egy utolsó esélyt adva a dolognak, kinéztem. Ekkor a felhő egy jókorát villantott... Áhh, megéri. Még egy villanás is több min a semmi. Majd összekomponálom a repcével, ami sikerült is. :)
Az előtérben mini Ac castok nőttek, így a párás levegőnek köszönhetően a holdfény szép tyndallsugarakat alkotott:
Ekkor már a lecsapó villámok is látszódtak. Országon belül keletkeztek már a zivatarcellák. A levegő meghaladta a 20°C-ot. Igen kellemes idő volt még este is.
A zivatarok egy klasszis fajtája volt. Emelt konvekció mellett hőzivatarok. Egycellás... alig városméretű mini recsegtetők. Csapadék olykor le sem ért. A radar is inkább szeplősnek mondható, mint kondvektívnak...
Nézőpontot váltottam és nagyobb zoommal fotóztam a villámokat. Természetesen sikerült. Eleinte a távoli villámok során nemvolt semmi más... csak a "virgácsok".
Amikor már közelebb ért a cella, akkor láthatóvá vált a szerkezete is. A villámok is egyre fényesebbek lettek.
Végül egy nézőpontváltás után kezdett bedögleni a rendszer. Sőt teljesen csend lett. Egyszercsak nem villámlott tovább... Felhővillámot még elsütött amit sikerült képen megörökíteni:
De utána nagy lett a nyugodtság. Olyannyira nagy, hogy fogtam magam és bementem aludni... Lefekvés után hümmögő hangot hallottam... Egyértelműen ugrottam fel, mert tudtam hogy valahol megint villant és most jóval közelebb van. Végül az ablakredőnyön át felvillanó kék lecsapó villám adta a motivációt, hogy újra kimenjek. A kocsmábatérés helyett, inkább mellémentem, de tökéletes "kemphely" volt számomra. Nyílt mező, fókuszálnivaló távoli lámpa. Hogyne! Olyanokat villámlott ami már bőven kimerítette az eredményes villámvadászat fogalmát. Egy villanás, 3-4 villámág. Kell ennél több? :)
És a favoritom:
Ezután ismét csend lett. Videózni akartam, de megint negyed óráig szinte semmi... Se villámlás, se csapadék, se szél. Oké. Most már tényleg alvás. Persze megint elkezdett dörögni, de akkor már nem foglalkoztam vele. Majd elmegy... De nem... Egyre közelebb jött. Hümmögésből, dördülés lett... Ekkor már kinéztem, mi a szösz folyik itt... És erre épp nyugaton csapott be 1-1,5km távolságra. Ez már reccsent egy egészségeset. Na akkor futás ki. Itt az idő.
Futás ki igen... De ekkor krokodilcseppes zápor fogadott. Felhőszakadásszerű intenzitással 10 percig ömlött szinte, majd mindha elvágták volna a zsinórt. Egycsapásra megszűnt a csapadék, és a betóduló 20°C-os szél borzolta a kedélyeket.
Végül nyugat helyett már északnyugaton, északon villámlott. Szimpla villanás, majd reccsenés. A villámok közel voltak, magasból indultak. Olyanokat villantott, hogy direktbe nézve utána egy percig nem lehetett tőle látni semmit. Teljesen elvakított.
Jött egy villanás:
Majd egy másik:
Az ezt követő villám előtt "fűűűűűűű" hangot lehetett hallani. Olyan ftzzz hanggal párosítva. Egyértelműen töltődött fel a levegő és a magasabb tárgyak ívet húztak. Készülődött a villámcsatorna. A hajam is elkezdett felfelé állni... Ójaj. Gyorsan fedezék. Abban a pillanatban egy hatalmas villanás, majd csattanás is volt. Két villámág cvsapott be. Az egyik pont a fényképező elé, a falu mögé:
A másik meg 100 méterrel a hátam mögé. A képen jól látszik, hogy már nagyon fényes a villámcsatorna. Ne feledjük! Ezek a fotók NAPPALI beállításokkal készültek. Ilyen beállításokkal fotózok mondjuk egy naplementét, vagy épületeket. (f8, ISO100...) Ahol a beégést el szoktam kerülni. Nos itt nem beégett a kép, hanem szimplán a hátam mögött lecsapó megvilágította a falut, azaz a környéket. Annyira közel volt. Annyira hangos csattanás kísérte a villámot, hogy a fejem is megfájdult.
Ezután volt még jópár villámlás északkeleten, de annyira nagyok voltak, hogy nem bírtam 18mm-be se befogni őket. A legnagyobb kék villám egyszerűen kilógott a képből. Helyette azonban még ez ami nagyon tetszik. Míg a bal része bent van a csapadékban addig a jobboldali ág még szárazon csap be.
A villámok megnyugvása után még átvonult x zápor a környéken. Továbbra is lehetett hallani a dörgéseket, de akkor már távolodtak. Ezt az egész parádét néhány darab 2-5km átmérőjű zivatarcella okozta amik hol elgyengültek, megszűntek, hol újra kialakultak.
A 2012-es szezon ezzel a jókora villámshow-al kezdődött. Nagyszerű élmény volt. Még több ilyet!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)