Ahogy az MNSZ Kaposújlak fölé húzódott, úgy egyre inkább kezdtek berobbanni a gomolyfelhők. Szép megdőlésük aggodalomra adott okot, akárcsak a Tyndall sugarak melyek ezen az első képen láthatóak... nagy párára utalnak.
Délnyugatról egy üllő látszódott eleinte mely látványosan kelet felé nyíródott el, míg az előtérben lévő gomolyok balra dőltek. Akkor már tudtuk, hogy szupercellás koncekció indult meg, melyet az előtérben lévő radiátorszerű felhők igazolták is ennek a létét. Eleinte nem volt nagy látvány, viszont ahogy kijött a rendszer a párából, úgy nyilvánvalóvá vált, hogy ebből nagyobb vihar is lehet.
Északnyugaton alásütött a nap és ez különleges hangulatot adott a tájnak. Míg mi viharvadászok fényárban ültünk, addig a sötétség egyre félelmetesebb lett. A kép baloldalán pedig kezdett felépülni a lemezes szerkezet és a falfelhő.
Az egyik talán legjobban sikerült fotó a napról, amikor a falfelhő és a lemezes szerkezet felépült. Kész volt rombolni a szupercella. Mivel állványról fotóztam, ezért alacsony érzékenység mellett hosszabb záridőt választottam és utólag ez jó döntés volt. Szerencsére az egyik fotónál pont akkor villant egy nagyobb villám. Az előtérben lévő repülő meg csak-csak nem akart felszállni. :-)
Az alábbi panorámafotó a kettő szupercellát mutatja. Valójában három volt, csak a harmadik az takarásba került a jobboldalival. A baloldali SC volt a leghevesebb. Erről sajnos azt utolsó pár kép mesél majd.
A baloldali szupercella falfelhője az épület felett látható. Mögötte viszont ment a csapadéksáv, mely komoly jégesőt hordozott magában.
A középső szupercella szinte félelmetes látványt nyújtott a kiépülő falfelhővel. Szerencsére csak egy kis sávban volt jég illetve inkább felhőszakadás lett a vége.
Az utolsó képkocka a fedezékbe vonulás előtt:
Szépen megfigyelhető az OMSZ - Metnet radarkivágatán az MNSZ, melyben három szupercella, Somogy megyét ostromolta.
Amint a nagy vihar eltávolodott Kaposvártól és a környéktől, rögtön jöttek a kisebb zivatarok némi villámlással.
A Zselic térsége kapta a legnagyobb találatot. Ott dió nagyságú jegek potyogtak az égből. Rengeteg helyen behorpadt burkolat, autók és lehullott falevelek mutatták a pusztítás nyomvonalát.
Nagyszerű példa a szupercellás jégesőre. A jégszemeken szépen megfigyelhetőek a rétegek, melyek többszöri erős feláramlásra utaltak a vihar belsejében.
